Hangok tollvonással:

A csend hangja

A minap az utcán álltam,
éppen a férjemre vártam,
aki bent a boltban volt,
egy-két dolgot vásárolt.
A lépcsőn egy szőke fürtös
kicsi fiúcska ücsörgött.
Láttam, a kezemet nézi,
arra vártam, hogy elkéri
azt az almát, amit fogtam,
de csak nézte meghatottan.
Hogy megnyerjem a bizalmát
oda nyújtottam az almát.
Közelebb léptem elébe.
Ekkor benyúlt a zsebébe,
s mikor az almát elvette
kinyújtott kezembe tette
Azt, amit a zsebe rejtett
és csak a tenyerem sejtett,
hogy viszonzás volt a szándék,
Tőle kapott kis ajándék .
Egy férfi melléje lépett,
és láttam a jelbeszédet.
Csak álltam ott mint egy béna,
a fiúcska süket-néma!
Kézen fogva elindultak,
mentek, hátra sem fordultak.
Én csak álltam, álltam ottan,
és csukott kezembe fogtam
még mindég az ajándékot,
melyet a fiú hagyott ott.
Egy színes üveg golyót,
szememre könnyet hozót.
Már sok ajándékot kaptam
mit szeretettel fogadtam,
de ez más volt mint a többi.
És nem tudtam megköszönni,
mert én csak szavakból értek,
nem tudom a jelbeszédet.
Mikor a kezembe tette,
a golyó beszélt helyette,
csendes szóval ékes hangon.
Én várom, hogy megszólaljon
ez a fényes csillogó
csodás kis üveg golyó.

****************************

Csak a csend

Már csak az esti csend ül
mindenütt,
és a némaság az úr.
A fülembe még visszacsendül
megszólal,
a hegedűn a húr.
A zenét csak én hallom
egyedül,
nincs itt senki más.
A szívem fáj, bevallom
az a kár,
hogy nincsen ráadás.
Ha mégis rám találna
valaki,
az emlékek mögül.
Egy kedves szóval várna
egyszer még,
a barátok közül.
Ha egyszer megtalálnám
az utat,
amit a fű benőtt.
Arany tömlöcbe zárnám
örökre,
az elveszett időt.
De csak az esti csend ül,
elmúltak
a vidám szép napok.
A hegedűn a húr sem zendül
többé már,
csak egyedül vagyok.

************************************

Egy hegedű vallomása

Testem karcsú, azt mondják: szép vagyok.
Csodásan szólnak rajtam a dallamok,
Lágy szerenádot adok sok éjszakán
És gyertyák gyúlnak a lányok ablakán.

Pacsirta hangján szállok az égbe fel,
A csodás dallal a szívem útra kel.
Szép lány vagyok, szerelmes, álmodó
Ha megérinti húromat a vonó.

Vad nyitányra a testem megfeszül,
És minden érzés húromon testesül.
Ezernyi sóhajt, és vágyat át adok.
Egy harcias szerelmes lány vagyok.

Tudok nevetni, és sírni hogyha kell,
Mikor a vonó csábosan átölel.
Mikor azt súgja: szép vagy sőt gyönyörű,
A hangja oly szép, mint csodás zenemű.

És táncba hív, keringő lágy ölén,
Szerelmes szóval egy május éjjelén,
Remegő húron érzésem át adom,
Míg hozzám simul, és a míg láthatom.

***************************************

A csend éjszakája

Szereted-e az esti csendet,
amikor minden néma már?
Levelet künn a szél se lenget
fák ága közt ha néha jár.
Sötét az éj, árnyéka nincsen,
ragyognak fenn a csillagok,
és osztoznak a fénylő kincsen
a felhő szárnyú angyalok.
Álomport szór a hold az égen,
ezüst ruháján harmat ül.
Az esti csend is alszik régen,
éj sötétjében elmerül.
Csak az idő az, mi nem talál
nyugalmat még egy percre sem,
végtelen időben kőrbe jár
a két mutató csendesen.
Már virrad, éled a nap az égen,
csillagot temetnek nappalok,
és ilyenkor szinte érzem,
egy kicsit én is meghalok.

**********************************

Hallgat a folyó

Hallgat a folyó
csak néha csobban,
mikor hulláma
partot ér.
A víz tükrében
hold fénye lobban,
alámerül, majd
visszatér.

Csendes az este,
bús dalt regélnek
ott fenn az égen
csillagok.
Talán majd egyszer
újra mesélnek,
fodros hullámú
szalagok.

Csokorba fonja
hullámzó árját,
nádas tövében
sebtiben,
hol a vad réce
már várja párját,
s az esti csendben
megpihen.

**********************************

Oldal: Hangok tollvonással.
tigram-versek - © 2008 - 2024 - tigram-versek.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat