tigram-versek

Vágyaim:

Szeretnék szállni

Szeretnék szállni szelek szárnyán,
Szélvészként szállni szabadon.
Színjátszó szelíd szép szivárvány,
Szétárad széles szalagon.

Szálakra szedném szép szövését
Szórnám szántón, s szirteken,
Szorítanám szelek szökését,
Szundítson szépen szüntelen.

Szednék száz színes százszorszépet,
Színezném szépre szirmait,
Szemem szikrája szerte széled,
Százfelé szórnám szálait.

Szeretnék szállni szelek szárnyán,
Szívedhez szólni szótlanul,
Szerelmes szívek szinfóniáján
Szaxofon szólal szólamul.

*******************************

Már nem vágyom....

Már nem vágyom messzire, nincs ami csábít,
Már elmúlt felettem a régi idő.
És nincsenek terveim, már az sem számít,
Hogy arcomon egyre csak nő a redő.

A tükröm, ha rám néz, már nem kacsint vissza,
És nem tudom, ki van az üveg mögött,
Megtörlöm párszor, de látom, hogy tiszta,
A dörzsöléstől csak az üveg nyögött.

Már fárad a lábam, a léptem is lassú
De gondolatomban még mindig szalad,
Nem értem, az út eddig nem volt ily hosszú,
Az idő állt meg, csak a léptem halad?

Már messzire szálltak az éjjeli álmok,
Már nem nyugalom lett a hűs takaró,
És itt marad reggelig velem az álnok
Mint hívatlan vendég, mint rosszakaró

Ha mégis úgy érzem, hogy jó lenne menni,
A vágyak után, ami ég még belül,
Nincs ami visszatart, nem számít semmi,
Tudom, ha akarom, még sikerül.

Már látom az erdőt, a virágzó fákat,
Már arcomon érzem a nap sugarát,
S a szél lassan rezgeti távol az ágat,
És lerázza róla a nap aranyát.

A vonat csak száguld a végtelen tájra,
Gondolatimnak csodás fonalán,
Álmaim ajtaját szélesre tárja,
Én átlépek rajta még egyszer talán?

Már nem vágyom messzire, nincs ami csábít,
Már nem fogok utazni, úgy gondolom,
Ha itt van az ősz, bizony már az sem számít,
A kabátomat majd begombolom.

Már nem vágyom? Dehogynem, vágyom én arra,
Hogy lássak mér tavasszal rügyet a fán,
Ha úgy tartja kedvem, hát fakadjak dalra,
Kit érdekel, mi lesz majd ezután!

***************************************

Útra kelnék

De jó lenne messze menni,
messze más határba.
Csizmám talpát meríteni
az utak porába.
Kísérőm a szél lehetne,
amíg el nem fárad.
Szomjam oltaná kulacsom,
amíg ki nem szárad.
Perzselő nap sugarától
felhő lenne árnyék.
Esőverte ruhám alatt
talán kicsit fáznék.
Zsendülő fű lágy ölében
lelne rám az este.
Takaróm lőn éj sötétje,
holdsugárral festve.
Ébredő nap simogatna
meleg mosolyával.
Mosnám arcom frissen fénylő
füvek harmatával.
De jó lenne messze menni
csak még utoljára.
Messze földre, az úttalan
utakat bejárva.

***************************

Ha én lehetnék

Ha szél lennék,
suhannék ágról-ágra,
Dúdolnék altatót
éjszakára.
Átölelnék sok kis tanyát.

Ha nap lennék, sütném
a háztetőket,
Érlelném a szép
búzamezőket.
Virágba bontanám a fát.

Eső lennék, áztatnám
mind a földet,
Színek közül választanám
a zöldet.
Érezném a fűnek illatát.

Hold lennék, éjszaka
kőrbe járnék,
Házakon lennék
a néma árnyék.
Meglesném az ablakát.

Be néznék a csendes
kis szobádba,
Rád lelnék az esti
félhomályba.
S kívánnék jó éjszakát

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat