tigram-versek

Rímekbe zárt gondolatok. Fotókba zárt természet. Ecsetvonások.

Mosoly oldal:

 

 

Vevőt keresek!

aprohirdetes.jpg


Eladnám, ha jönne vevő,
egy jó ajánlatot tevő.
Aki csak úgy alku nélkül
megvenné, de nem emlékül.
Kemény valuta az ára,
senkinek ne legyen kára.
Itt a kezem, csapjon bele!
Nem! Nem lehet csak a fele!
Vigye most el az egészet,
Nem aprózzuk!  Nem kell részlet!
Egybe kérem. Egybe adom.
Kicsit kopott? Nem tagadom.
Régi darab, időt álló.
Adómentes. Nincsen káló.
Csomagoljam, vagy így viszi?
Hogy viccelek, most azt hiszi!
Nagyon sok a hetven nekem,
úgy gondoltam megfelezem.
Eladok harmincöt évet,
mi véletlen hozzám tévedt.
Sokallja az árát nagyon?
Hát ingyen is oda adom.

 

*********************************

 

A lábtörlő



Csak szalad vele, húzza vonja,
közben azzal van a gondja;
Ha rálép, a szőnyeg megáll.
Elengedi, és félre áll.
Nézi. Nagy ugrásra készül.
Na most mit kap osztályrészül
az a fránya színes szőttes.
Aztán hirtelen erőt vesz,
és ráugrik! Nézi sarkát!
Mereven tartja a farkát.
Lassan, hogy ne vegye észre,
szinte nesztelenül lépve
elébe áll, hogy el ne menjen,
hogy ott csendben megpihenjen,
mert eddig szaladt mellette,
míg a földre le nem tette.
Halk morgással biztatgatja,
de biz az az álnok fattya
meg se mozdul. Elterül.
Mély álomba szenderül.
A szőnyegben él a remény,
Eddig lábtörlő volt szegény.
Talán újra azzá válik,
és ott marad mindhalálig.
De a kutya nem így látja,
mert már szőnyeg a kabátja.
Feje fölé rántva viszi,
és lehet, hogy már azt hiszi,
hogy a szőnyeg ült hátára,
könyörtelen nagy vágtára.
Ló és lovas porfelhőbe
burkolózva  fut előre.
És hogy ki győz a végére?
Bízzuk a söprű nyelére.

 

*************************************

 Az én kis mobilom


Jó dolog a telefon, és bevallom szeretem
Használom is, néha hívom valamelyik gyerekem.
Kis mobil a istenadta, elég szép a dallama,
És a ki hív, meglepődne, ha engemet hallana.
A fenébe, mosogatok, csupa víz most a kezem,
Várj egy kicsit, megtörölöm, és azonnal felveszem.

De mikorra odaérek, és azt mondom : itt vagyok!
Addigra már réges-régen a hívó is itt hagyott.
Zuhanyozom, vagy éppen egy fontos helyen csücsülök,
Épp úgy mint Te, én is akkor minden másra fütyülök.
Megszólal! Ó hogy az a! De én vagyok a hibás,
Azért mobil, vinni kéne magammal az nem vitás.

Vásárolok, s amint vettem, a szalagra felteszem,
Naná, hogy pont akkor csörög, abbahagyom, felveszem.
Az Utazási irodától ajánlanak egy utat,
Azt sem látom, a pénztárnál a kijelző mit mutat.
Kösz, nem kérem, mondom Neki, nem küldöm a fenébe,
Közben amit gondolok, az nem férne a zsebébe.

Őszibarack evés, ugye az nem egyszerű dolog,
Ha jó érett, és a leve a kezemen lecsorog.
Már gondolod, hogy mi történt, ugye nem kell mondani?
A táskámban a mobilom hangját lehet hallani.
Szidom szegényt, pedig tudom, hogy ő erről nem tehet
Előkotrom, úgy gondolom, hogy fontos hívás lehet.

"Azt hiszem, melléütöttem, a Nagy Pistát keresem"-
mondja egy hang, s én úgy érzem, hiányzik egy kerekem,
Mi a fenének veszem fel, ragad táska telefon,
Olyat mondok, hogy csodálom, nem szakad le a plafon.
Egyik este, mikor már az álom éppen rám terült,
Fáradt testem megnyugtatni oly csodásan sikerült.

Jól hallom? Jól, igen! Mondja: csing, csiling, giling, galang
Olyan lármát csap, mint délben a szegedi nagyharang.
Kiugrom, és nekimegyek falnak, széknek, szekrénynek,
Az állólámpát nekilököm a szobai repkénynek.
Odaérek! Egy mozdulat, és végleg kikapcsolom,
És az ízes magyar nyelvet folyékonyan raccsolom.

 

**********************************************

letra.jpg

Egy fára akasztó mosolyra fakasztó......


Kétágú létrára a szomszéd gyorsan hágott,
A létra megbillent! Fura pofát vágott.
Kicsúszott alóla a létra falába,
Kapaszkodott bőszen egy vékony faágba.

Szenteket sorolta dühös fakadással.
Cseppet sem törődött Ő a szakadással,
ami ott tátongott, s belátást eresztett
a hátsó fertályra, ami ott meresztett.

Alsógatya nélkül látszott pőre bőre,
Ami hasonlított egy dőre fedőre.
Na de nem sorolom sokáig a látványt,
ugye nem a létra, a szomszéd szenved hátrányt.

Így lett, és a fedő a földnek ütközött,
mélyen beszorulva két létrafok között.
Nem tételeztem föl részéről konyítást,
Mikor meghallottam az éles vonyítást.

 

*****************************************

dio_2.jpg

Újabb epizód szomszédom életéből


A szomszédom kicsit lökött,
meséltem már róla,
mikor a kétágú létra
elindult alóla.
Ráesett, és fura hangok
hagyták el a száját,
megütötte, jól emlékszem
a hátsó fertályát.

Úgy látszik, az esetet már
rég elfelejtette,
a kétágút ma délután
a fa alá tette.
Dióverő hosszú póznát
markolt vékony karja,
gondolom, a diót azzal
majd verni akarja.

Fel is hágott frissen gyorsan
de a bot megingott,
a kétágú gonosz "jószág"
jobbra-balra ringott.
Azt hiszem, hogy ekkor jutott
a szomszéd eszébe,
hogy féltett férfiassága
jut ismét veszélybe.

A póznát gyors mozdulattal
a földre letette,
ám az egész manővert már
a fene megette.
Mint mikor a magasugró
átviszi a lécet,
úgy repült a szomszédom is,
láttam az egészet.

Útközben csak káromkodott,
a szenteket szidta,
azt hittem a létrájára többet
nem megy vissza.
De tévedtem, mert mint Toldi
felkapta a rudat,
és fölfelé már a létrán
tette meg az utat.

******************************************

 

Mulatnék



Mulatnék, de nem tudják a nótát,
Nem áll rá a harmonika szó.
Pedig ezt már sokszor el danolták,
Nyereg alatt sárga a csikó.
Azt mondják, hogy nem jól van a sorrend,
Fordítsam meg, mert úgy lenne jó.
Megkérdeztem: jó gondójja é kend?
Hátrafelé menjen az a ló?
Nem a lóval, velem van a gondjuk,
Ideges már a harmonikás,
Zakóján is szétnyílik a gomblyuk
Nem tudják a nótát, nem vitás.
Másik nótát mondok hamarjába,
Nem messze van ide Óbuda,
Söröskorsót kap fel a markába,
Most üti meg biztos a guta!
Új nótára időm, látom nincsen,
Mert a muzsikus szeme villanó.
De még megáll kezem a kilincsen,
HEJ! De nyereg alatt sárga a csikó!

**********************************

Varázsolj

varazslo.gif


 Varázsolj várat vízeséssel,
Várfokra vörös vaskakast.
Végvárra völgyből visszanézel,
Vaskapun vastag vaslakat.
Vérebe vinnyog várurának,
Vadászatokra vár vadul,
Vendégszobában vénkisasszony
Vándorszínészekkel vidul.
Viganó visel, vasabroncsost,
Vincellérrel viskit vedel.
Vidáman vonja vöröskontyost,
Végszóra vár vizes veder.

 

******************************



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 9
Heti: 79
Havi: 341
Össz.: 96 271

Látogatottság növelés
Oldal: Mosoly oldal
tigram-versek - © 2008 - 2024 - tigram-versek.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »