tigram-versek

Volt egy kutyám:

Csak három lépcső

Mint fehér gombolyag anyám kosarában,
Olyan volt a pulim picike korában.
Dideregve állt ott a alatt,
Élő fehér labda, alig volt egy falat.

Nőtt és növekedett, rosszalkodott sokat,
Szerteszét dobálta mind a papucsokat.
Már nem gombolyag volt, kutya lett javából,
Bármerre is mentem, megtalált akárhol.

Nem kellett mondanom, mit kívánok Tőle,
Kimondatlanul is, érezte előre.
És teltek az évek, húsz lesz nemsokára,
Még most is elkísér, viszi öreg lába.

Három lépcső az út, az udvarra menni,
De azt a kis utat oly nehéz megtenni.
Áll a felső foknál, nézi, mintha látna
Toporog egy kicsit, majd mozdul a lába.

Egy lépcső az megvan, az első sikerül,
De a többi nem megy, nagy nyögve elterül.
Gurul, s a négy lába az ég felé mutat,
Nem gondolta, ilyen gyorsan megteszi az utat.

Nem mozdul, mi járhat a kicsi fejébe
Segíteni fogok, lépek is melléje.
Már majdnem megfogom, amikor rám mordul,
Önérzetes jószág, egyedül megfordul.

Ismerős az udvar,ezerszer bejárta,
Mégis hátra nézett, a jöttömet várta.
Eddig Ő kísért el, most én kísérgetem,
Kísérem, ki tudja hogy meddig tehetem.

Indulunk már vissza, vajon hogy fog menni?
Oly nagyon szeretném a lépcsőn feltenni.
Nem nyúlhatok hozzá, néz rám tiltakozva,
Veszi az akadályt lassan botladozva.

Szinte hason csúszik, nagyokat nyög tőle,
Többet esik hátra, mint mászik előre.
Három fránya lépcső, mi lesz veled Teddi?
Régóta kinn vagyunk, jó lenne bemenni.

Rám néz két nagy barna fénytelen szemével,
Tudja, hogy a lépcsőn egyedül nem ér fel,
Nem veszem fel, hiszen megaláznám nagyon,
Csak emelek rajta, hogy lépjen azt hagyom.

Felértünk, és csak áll, mint ha gondolkozna,
Biztos, visszaútra már nem vállalkozna.
Meg simítom fejét, rogyadozik lába,
Támolygó léptekkel megy be a szobába.

Tudom, itt az idő, lassan el fog menni,
És a búcsúzáskor nem segít már semmi,
Leülök majd akkor a felső lépcsőfokra,
Visszagondolok a boldog szép napokra.

**********************************

Teddi

Utoljára tette fejét az ölembe,
Sűrű könnyeket csalt mind a két szemembe.
Tudtam, hogy megkondult az utolsó óra,
Fel kellett készülni végső búcsúszóra.
Magamhoz öleltem kis bozontos fejét,
Hogy meddig tartottam? Nem tudom idejét.
Mit lehet mondani egy pulikutyának?
Azt hogy a szívemet epeszti a bánat,
Hogy nélküle olyan üres lesz az élet,
Felemelte fejét, itt vagyok még, élek.

"Búcsúzz tőlem gazdám csendes nyugalommal,
Emlékemet őrizd kicsi sírhalommal.
Nem megyek messzire, itt maradok nálad,
Örökké őrizem a Te kicsi házad.
Veled leszek hidd el, éjszaka és nappal
Simulok majd hozzád a napsugarakkal."

Én csak öleltem Őt fájdalmam tüzével,
Rám nézett szomorú bánatos szemével.
Sorsát elfogadta, megadóan némán,
Én álltam felette szomorúan, bénán.
Mikor utoljára a szíve megdobbant,
Élete gyertyája egy utolsót lobbant,
Elaludt, és füstje felszállt, fel az égbe.
Akkor döbbentem rá: Vége van már, vége!

******************************************

Rekviem

Még hallom lépteit csendes éjszakákon,
Ahogy kis lábával átmegy a szobákon.
Ágyam mellé fekszik, szőnyeget kaparja,
Fél álomból mindig ébredek a zajra.
Lenyúlok, kezemmel tapintom. Hiába.
Nincs ki reggelente ébredésem várja.

Hulló könnyeimet a párnám beissza,
Elment mindörökre, többé nem jön vissza.
Egy kis árva póráz,ez maradt belőle.
Vajon elbúcsúzom valaha is tőle?
Még itt van, itt sétál, léptemet kíséri,
Ajtó elé állván a jutalmát kéri.

És mikor megkapja, örömmel nyugtázza:
Szeretnek itt engem, nem éltem hiába!
Nem fekszik már többé meleg kályha mellett,
Nem kapar az ajtón, ha kimenni kellett,
Kis bozontos fejét nem simítom többé,
De a szívem mélyén itt marad örökké.

***********************************

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat